At first

2011 május 22. | Szerző: flow85 |

 

hogy miért kezdtem bele ebbe e blogba? hát azért, mert az évek során olyan tapasztalatokat gyűjtöttem be és mások tapasztalatai alapján olyan véleményeket, hogy amikor eljött az a bizonyos utolsó csepp a pohárban (most hétvégén), kiakadtam. és mint oly sokszor már, a kiakadásaimra a gépelés jelentett átmeneti tüneti kezelést 🙂

 

Hogy mi volt az utolsó csepp, az majd a vég nélkülinek tűnő véleménysorozatom mégiscsak elkövetkezendő végén derül ki.

A kérdés a következő: Miért nincs egy normális férfi sem, akit kifoghatnánk magunknak? Azért kedves nőtársaim, mert az összeset elrontjuk. Igen elrontjuk, mi rontjuk el. Miért? Azt én sem tudom, hogy miért? hogy miért van arra szükség, hogy a nők buborékokat fújjanak a pasik köré, de mégis megteszik.  Hogy hogyan az már más kérdés.

Kezdem onnan, ahonnan véleményem szerint az összes probléma indul.

Egyes számú (és egyben első) buborék: a “mama-hotel”.

Anyuci az ő kicsi fiacskáját kiszolgálja, mos, vasal, takarít, főz a rá, az sem zavarja, hogy már lassan közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz.

A pasi persze hülye lenne kijelentkezni a mama-hotelből, hiszen mindene megvan, amit csak kíván, gondja egy szál sem semmire, megkap minden olyan törődést, ami egy hatévesnek kijár, hiszen anyuci gyermeke. Ellenben nem tartozik elszámolással, oda, akkor és azzal megy el, ahova, amikor és akivel csak akar, akkor jön haza, amikor elfáradt (vagy megéhezik, vagy tiszta ruha kell, stb), hiszen már felnőtt. Mindeközben nem segít be a házimunkába (hiszen az női dolog, ő meg egy férfi, nah persze), a fizetésének teljes egészét pedig a saját szórakozására költi.

Sokszor nem tiszteli az anyját, hiszen ha nem tetszik neki valami, akkor elég egy „jó, akkor elmegyek itthonról” mondatot kiejtenie a száján, és anyuci máris bepánikol , hogy „úristen, az ő szeretett fiacskája itthagyja, mi lesz akkor vele?” inkább enged a fiúnak, és mindent ráhagy. különben még tényleg elmegy itthonról és ketten maradnak a férjével egy lakásban és kénytelen rájönni, hogy mennyire nem boldog, és menniyre nem fog tudni mit kezdeni az életével, ha annak egyetlen értelme, az ő drága egyszem gyermeke, kicsi fia elmegy.

 

Kedves fiús anyukák, kérlek benneteket, legyetek olyan előrelátóak, hogy ha körbegondoskodjátok a fiaitokat és hasonlóképpen elkényeztetitek, rátelepedtek, akkor a lehető legrosszabbat teszitek vele.

Miért? mert nem lesz egy normális emberi (se szerelmi, se baráti) kapcsolata.

miért? mert egy olyan ember lesz belőle, aki egyfelől nem tanulja meg, hogy az étel nem magától kerül az asztalra, a ruha nem mossa ki magát, sőt saját magát még csak ki sem vasalja, a szoba nem takarítja magát és az ágynemű sem coccolino maci rejtélyes magánakciója folytán lesz kéthetente újra tiszta és illatos.

ezáltal azt éritek el vele, hogy a kicsi fiatok felnővén, egy nőt maga mellett hosszabbtávon megtartani vágyódása nem teljesül be.

miért? mert egy nő sem fogja kibírni mellette hosszútávon, hiszen nem azonos az értékrend, a fiú nem fogja tudni értékelni a nő női mivoltát, nem fognak egyet érteni. hiszen ha már eljutnak odáig, hogy közös lakásban éldegélnek, a fiú folyton unatkozni fog. mert mit csináljon abban a meddő időben, amíg a nő mos, amíg a nő takarít, vagy amíg elkészíti a vacsorát. mert a fiú (a lehető legpozitívabban tekintve) bizony tényleg őszintén szereti és szeretne vele lenni, de ha  a lány meg nem mos, nem takarít, nem főz, hogy több ideje jusson a fiúra, akkor pedig büdös ruhában, koszos kégliben halnak éhen. azaz „no choice” .

rosszabb esetben, amíg a nő házitündéreskedik, a fiú számítógépezik, tévét néz, elfoglalja magát. a lényeg, hogy teljesen külön dimenzióba kerülnek egymástól és szép lassan elindul az egymástól való teljes eltávolodás.

Ehhez még hozzájárul anyuci szeretete. ezt nem lehet vitatni, szabályozni, korlátozni, de azért csak egy icipicit okosnak lehet lenni. hiszen ha rosszat is csinált a gyerek, apuci úgyis dolgozik, vagy haverozik, (vagy nőzik), anyuci pedig egy „semmi baj, mással is előfordul”-lal elintézni.

de ettől is van rosszabb. amikor apuci szeretne részt venni a nevelésben, szeretne férfit faragni a fiúból és egy erélyesebb fegyelmezéskor anyuci rögtön – a saját házastársával szembefordulva – anyatigrisként kel a gyerek védelmére, hogy a fiú mindennél jobban szeresse anyucit. Ezzel is mi rögzül a gyerekben? az, hogy a női szeretet alanyi jogon jár, még ha rosszak vagyunk is. innentől kezdve egy nő felé nem lesz teljesítés igénye, hiszen a lány majd úgyis szeretni fogja, alanyi jogon. pedig huszonévesen, egy ennyire tág és szabad világban a szeretet annak jár, aki kiérdemli azt.

 

Ellenben, ha anyuci még időben megtanítja a fiacskájának, hogy a mosógép nem egy gépsárkány, ami tüzet okád, ha meg meri közelíteni és beindítani, illetve egy-két vasárnapi ebéd után kellőképpen erős nyomást gyakorol a fiúra egy mosogatás végett, talán nem fogja annyira távol tartani magától a házimunkát, és talán a lánnyal abban a bizonyos lakásban közösen készítik el a vacsorát. együtt, egy légtérben, beszélgetve,  hogy a vacsora után még jusson idő és mindkét fél részéről elegendő energia egy közös filmnézésre, egy közös fürdőzésre, a kapcsolatukat tovább mélyítve.

És ha anyuci néha igazi nőként viselkedne és haragudna a fiára, ha az rosszat tesz, vagy engedné kiülni az érzelmeit akkor ha a fia megbántja és nem még ő nyalizna a fiúnak, hogy az ne költözzön el, akkor a fiú is megtanulná értékelni a szeretetet, és nem hinné, hogy alanyi jogon jár neki mindenkitől. Ezáltal megtanulná értékelni a lányt is és a barátait is, az összes kapcsolatát.

 

Szóval drága anyucik, lécci ne rontsátok el a fiaitokat már a bölcsőtől kezdve, mert csak szívás lesz a vége. A fiúnak is, és annak a lánynak is, aki valóban tiszta szívből szereti, hiszen ilyen háttérrel és anyucival, ha a szerencsétlen lány meggebed, akkor sem tudja kettejüket együtt tartani (hisz a fiú úgysem tenne semmit, mert megszokta, hogy nem kell tennie semmiért sem semmit).

 

A második buborék: a következő bejegyzésben…